2018. febr. 15.

A lézer ingatag, úgy hajlik mint a nád

Az a helyzet, hogy a mai projekt SOOC is lesz egyben. Milyen az ilyen, a múltkori szuperfelbontású projekt kapcsán kikapcsolva maradt a RAW mentés a Nikonkán. Grimpix bánja ugyan, és szégyenkezik is, de emiatt újracsinálni nem fogjuk a képeket, az eccer fix.
A Blackburn-inga, bár elsőre egy nagyon egyszerű eszköznek tűnik, de ha jól akarnánk csinálni, nem is annyira egyszerű. Szerencsére a korral előrehaladva, már nem feltétlenül akarunk bármit is tökéletesre megcsinálni, most is éppen csak hogy. Itt azért utánaolvashatsz, kicsi matematikától, a téma kultúrtörténetén át a bankjegyeken használt Guilloche mintákig minden van itt.
Egyik sarkalatos pont, hogy az inga legyen jó nagy. Úgy értem nagyon nagy. Minél nagyobb az inga, annál jobban eltörpülnek az apró zavaró tényezők, mint a lámpa billegése, léghuzat, miegymás, a csillapodás is teljesen másmilyen nagy méretekben.
Másik nagyon fontos tényező, hogy a felfüggesztés lehetőleg legyen stabil, a madzagok pedig ne rugózzanak. Rugózhatnak persze, csak akkor az már nem Blackburn-inga.
Aztán persze jönnének azok a finomságok, amikkel befolyásolhatnánk a Lissajous-görbék kialakulását, ay Y szárainak arányai, lendítés szöge, lámpa súlya, amelyekről nem sikerült megfejteni, hogy milyen módon játszanak szerepet a kész ábra kialakításában. Szóval csak örömködés zajlott, bár változtatgattuk a paramétereket, semmiféle összefüggést nem sikerült találni az egyes installációk és az általuk festett képek jellege között.
A piros rajzolatok, értelemszerűen, lézerrel  készültek és felülről fotóztuk, a kékeket pedig a padlóról felfele fordított géppel. RAWból sokkal mutatósabb képeket szűrhettünk volna (ugye Grimpix?), a JPG ennyire képes. Sajnos nem volt olyan kislámpánk sem, amit villogással dimmelnek, pedig az még egy csavart vitt volna a képekbe. Talán máskor. 

És akkor egy találós kérdés: ez utóbbi mégis hogyan készült? Mi? 

2018. febr. 4.

Szuperszékely - szuperfelbontás

A legnagyobb székelyünk születése napjának alkalmából, mi mással tesztelhetnénk a szuperfelbontást? Tematikus tesztképek következnek a legnagyobb székely fotósról, úgyhogy, ha valakinél kivertük volna a biztosítékot a minap, mikor a Székelyföld leírását idézgettük Orbán Balázs gyengébb pillanataiból, annak legyen ez a jóvátétel. 

Nem a gigapanorámákról van szó. Csupán a Bayer-szűrő okozta felbontásvesztést próbáljuk visszanyerni olyan gépen, amire nem szereltek gyárilag pixelshiftet. Tehát ebben az esetben a lencse rajza mindenképpen egy plafon, annak minőségét nem tudjuk ezzel a módszerrel átlépni.

Körkérdés: szerintetek is átléphetetlen a lencse rajza multiexpóval? 

Szóval kiderült, hogy a szuperfelbontás ötlete, amit a youtubról nyaltunk, égi események fotózására nem alkalmas. A most következő képek kézből készültek, a pixelshiftet Grimpix imbolygása viszi a képletbe. Mivel lógott az eső lába is, ISO 800-at használtunk, legalább a módszer zajra gyakorolt hatását (milyen kifejezés már ez is) is tesztelhetjük.
Nemvárt nehézség volt, például a Nikon sorozatexponálásánál a pufferelési idő, ami JPEG mentésénél is kb. 10 kép után belassítja a folyamatot. Aztán, az is, hogy 20+ felvételből összehegeszteni  egy képet, akár egy órát is tarthat (12 megapixeles, 8 bites JPEGek), régebbi operációs rendszeren a 2 gigás fileméretmentési limit se felhasználóbarát. 64 bites rendszer erősen javasolt. És csak SSD vinyóval fogjatok neki, mert gigaszám zabálja a scratchdisket.   
A módszer pár lépésből áll. A kézből készült fotókat Photoshop Layersre nyitjuk. Az eredeti módszer szerint ekkor 200 százalékra növeli a kolléga a fileméretet (nearest neighbour). Auto align layers következik. Utána Smart Objektnek konvertáljuk az egymásra igazított rétegeket. Ezután Stack mode - Mean paranccsal megtörténik a csoda, vagyis a kiátlagolás. Ha nem cél a kétszer akkora fizikai felbontás (nálunk ez 48Mpx lenne), csupán a részletgazdagabb, zajtalanabb képet akarjuk, teljesen fölösleges megnövelni a fileméretet. Ugyanis kipróbáltuk és semmivel nem lett jobb a kép utólag visszacsökkentve 50 százalékra, ahhoz képest, amit eredeti méretben engedtünk végig a folyamaton. Viszont cserébe sokkal tovább tart a művelet. A Load Files into Stack paranccsal, kellően paraméterezve egyből egymásra igazított Smart Objectet kaphatunk, ami azért jó, mert elindítva mehetünk kávézni, amíg dolgozik a gép.

Első pillanatban azt hittük, megtaláltuk a tökéletes módszert arra, hogyan csináljunk 12 megapixeles géppel 48 megapixeles képeket, de aztán tüzetesebb elemzéssel az eredmény igencsak vegyes.

A zajt természetesen tökéletesen szűri, ezzel egy másik, régen tervezett zajszűrési módszerünket tette jégre, ugyanis ez a cucc sokkal elegánsabb. Csakhogy zajszűrés érdekében érdemesebb állványról csinálni a képeket, és nincs is szükség 5-10 darabnál többre. 

Észrevenni vélünk egy másik problémát is a módszerrel kapcsolatban. Mivel itt nem a szenzor mozog el, hanem a teljes kamera objektívestől, olykor nem is keveset, ezért simán kialakulhat nagy mélységű témák esetében egy akkora parallaxis, amit már az Auto Align nem tud rendesen lekezelni. Ezeket kiátlagolni sem lehet rendesen, emiatt lesznek elmosódottak egyes képi elemek. A jobboldali részlet pont azt mutatja, hogy az előtér kútkávájához képest a hátsó talapzat képei mindenféle parallaxist mutatnak, ebből átlagolni csakis életlenebb képet lehet.

Tehát mégsem érdemes kézből exponálni, érdemesebb valami finomabb mozgatást kitalálni állványról, vagy kerülni a nagy mélységű témákat. Ideális lehet várospanorámákhoz jó távolról. 

Ugyanakkor arra is alkalmas a módszer, hogy nagy tömegben eltüntessük az embereket a fotóról, csak sokáig kell sokat exponálni hozzá. Pl. a mi esetünkben egy biciklis kisgyerek igyekezett széttrollkodni a fotózást, de persze csak kikacagtuk, hiszen tudtuk, hogy esélye nincs rákerülni a fotóra.

Bájdövéj, pont most, amikor egy nem kevésbé híres székelyt temetnek (a vélemények szerint jó termés várható 2018-ban), tessék mondani, Nyírőt mostmár ki lehetne venni a hamutartóból? És a Hargitát visszaerdősíteni? Esetleg? Plíz!

2018. febr. 2.

Szuperhold, szuperrezolúció - FAIL

Ezt már régóta ki szerettük volna próbálni, csakhogy annyira lusták vagyunk fényképezni, hogy az borzasztó. Tehát ha már a Holdat le kellett izélni, reggel hatkor, mínusz mittoménmennyiben, akkor egyúttal a szuperrezolúciót is kipróbáltuk. Az elmélet ugye annyi, hogy akinek nincs pixelshiftelős csodamasinája, az picit mozgassa a gépet és közben exponáljon jó sokat. Itt pl. 20 képből dolgozik a kolléga. A mozgatás tényleg pici legyen, lehetőleg pixelméretű, de ez úgysem kivitelezhető. Kezdetben arra gondoltam, hogy lábujjal pöckölöm az állványt, de aztán hamar rájöttem, pedig ekkor még a kávémat se ittam meg, hogy a Hold 200 milliméteren úgyis annyira sprintel kifelé a képből, hogy az pont elég lesz shiftnek. Körben meg úgyis fekete minden. Na szóval 20 fotó. Aki megnézte a fenti videót, tudja hogyan kell belőle szuperfelbontást csinálni, itt nem írjuk le, mert még egyszer megpróbálkozunk vele más témával is, s majd akkor se fogjuk leírni.

A baloldali egyetlen exponálás, a jobboldali pedig 20 kép kiátlagolásával készült. Szóval a kísérlet kudarcba fulladt, nemhogy nem lett élesebb a kép, hanem egyenesen életlenebb lett, bár kevésbé zajos. Viszont ha a képeket gyorsan váltogatjuk az is látszik miért:

Látod? Nem? Akkor itt van nagyítva:


Ennyire hullámzik a légkör. Szóval ezzel a módszerrel csillagászati fotóknak NEM LEHET szuperrezolúciót létrehozni. 

És egy érdekesség, újabban a blogger tud animált giffel dolgozni. Csak behúzod és megy, mint a karikacsapás, a photobucket meg mehet a fenébe a pénzes szolgáltatásával. 

2018. febr. 1.

Babakék Blue Moon? Most ez komoly? Sohanapján kiskedden.

avagy a tudományos ismeretterjesztés bősz kritikája

Eskü, hogy erre nem akartam felülni, csak hát kolléganőnk, akit már korábban felhúztak a kékholdasok, belinkelt egy vicces facebook bejegyzést kifejezetten nekünk, amiben egy csöppet ingerült csillagász számonkéri a bulvártól, hogy az miért bulvárosan népszerűsíti az ő szakterületét. Az erre reagáló hölgyek-urak a szokásos facebook-smalltalk-stílusban kedélyesen kommentelgettek és nem bírtak felnőni Grimpix kérdésének szédítő ormaihoz, miszerint egyáltalán Kék Hold volt január 31-én? Mondjuk ezen nem is csudálkozunk, hisz már említettük, az emberek lazítani járnak a facebookra, és nem gondolkozni (Grimpix is leginkább trollkodni, mert itt találni a legtöbb prédát). 

Na mindegy is, mert nem a facebook suttyósága a mai témánk, hanem az, hogy hol volt, hol nem volt és pláne mikor  babakék a Hold. Az világos, hogy a google/youtube keresés nem a tudományos igényesség szerint rendezi a találatokat, annyit mégis hamar megtaláltunk, hogy két definíció van használatban a Kék Holdra nézve, melyek bár részben ugyanazt takarják, de jelen esetben pont nem. Szándékosan nem linkelünk, guglizástól még senki se kapott sérvet.

Mi nem értünk egyet azzal, hogy a tegnapi eseményt Blue Moonnak nevezzük, mert ellentétben sok emberrel, mi a bonyibb meghatározásokat preferáljuk, és az egyre jobban terjedő (havi két teliholdból a második) meghatározás annyira leegyszerűsítő és primitív, ráadásul állítólag tévedés miatt került a köztudatba... Annál is inkább, mivel az once in a blue moon sem azt jelenti, hogy 2018-ban mindjárt kettő is legyen belőle három hónap alatt (a wiki szerint 2010 is ilyen év volt  franc emlékszik amúgy). Tehát a márciusi sem lesz Kék Hold, bárki bármit is mondjon, hiszen az a csillagászati tavasznak csupán első teliholdja. Hogy miért alakult ez ki, azt hadd ne mi magyarázzuk el, holdnaptárak, szökőhónapok, meg ilyenek, ott van az interneten ez is a sok szirszar között, s mi se értünk jobban hozzá.

Grimpix, aki ezt eddig figyelmesen végighallgatta, hirtelen megkérdezte:
- Izé, akkor nem is a színe volt kék?
Éreztem, hogyan önt el a harag:
- Most azon gondolkodom, hogy maradjak e ilyen Kék Hold után, asszem nem játszom. Ezt most komolyan mondom, én hazamegyek. Nem játszom. Kész. Ez nem az én műfajom. Oké? Nincs Kék Hold, oké? Ez nem az én műfajom. Úgyhogy ha ott fenn valaki normális ember ül, már rég meg kellett volna állítani ezt az egész szart, és ilyen Kék Holddal én nem játszom. Oké? Mer el lehet bohóckodni egy határig, de ezen a határon ez nekem túl van. Oké? A tököm tele van a gusztustalanságokkal, világos? Ez a teteje mindennek, és azt is kikérem magamnak, hogy Kék Holdat nézegessen ő, meg ő, pláne én, hogyha magamból indulok ki. Ezt a holdsugarat! játszok én ilyet. Oké, van fórum, ahol ezt el lehet játszani, csak ez nem az, és nem énvelem. Világos, ugye? Hát álljunk már meg, hát hol, hol élünk, hát azért beszarok. Hát komolyan mondom, föl vagyok háborodva. Ezt el lehet játszani egy blogon, vagy egy ócska fészbukon, de nem tizenkét éven felüli gyerekeknek, hát álljunk már meg. Kék Hold és még akkor még hihehehe. Na jó, én hazamentem. Kész.

2018. jan. 29.

Az Almási barlang romantikus vandáljai

Grimpix pszeudó-történelmi hátranyilazása. 
A tizenkilencedik század nagyon durva figurákat adott a világnak. Mai szemmel persze. Mert akkoriban a parasztok valószínűleg nem lesajnálták, inkább irigyelték ezeket az urakat. Kövér ego, kivagyiság, lerítt róluk, hogy ők itten az izé... Az értelmiség. Mondjuk élni is tudtak.

Orbán Balázs is hatalmas arc volt, mai fülnek keményen bevág modoros stílusa. Helyesírása az átlagos mai kommenttroll színvonalát sem szégyeníti meg. Kora wannabe megmondóembere lehetett, így helyette mi, utódai, pironkodhatunk dilettantizmusa felett.
Ezen lelejtés és felhágás ellene mond azon feltevésnek, mintha a barlangot az ide fakadott Vargyas pataka mosta volna ki, mert a viz nem bir tulajdonnal, hogy fel és le is folyhasson, s ellene mond ezen elméletnek az is, hogy a barlang befele több száz lábbal van felül a Vargyas szinvonalán; hanem képezték azt a szikláiban lévő többforásoknak mészkövet felolvasztó lefolyásai, mely forrásokból egy még most is megvan a barlang legvégső osztályzatában.
Gyaníthatóan itt Kővári László által is képviselt progresszív nézetet karikírozza ki a hatalmas székely. Képzelem, ahogy sleppjével még jól ki is kacagták a lúzer tudóst. Kővári ugyanis ezt írja:
Magokra e barlangok nem képződtek. S hogy őket az ott elfolyó patakok képezték, igen kézzelfoghatőlag kimutatja a Hornoród-almási barlang, hol a patak a régi barlang alá jelenleg is szemünk láttára bemerül, hogy uj barlangot képezzen a jövendőségnek. 
Na így. Kővári nem ilyen highlifban jártas uraság volt, hanem tudós ember, ez stílusán is meglátszik, neki nem kell vérlázító dagályoskodással leplezni a szakértelem hiányát. Viszont Fekete mérnök is nagyot alakított. Nem is tudom, nyelvi, vagy geológiai szempontból viccesebb figura. Modorosságban mindenképpen padlóra küldi Orbán Balázst (pedig csak kb. 30 évvel korábban alkotott). 
Ezen ide lágykorában termett barlangas hegy keménykedésre való száradtában gyakor szük repedéseket vett fel: a' mellyeknek, valamint a' barlangnak, a Mál fő hegy határokat vet, azért: a' barlang eleje alá bé szivárgó kis korú Vargyas vizének a' keskeny repedéseken bé férkezhető, és a' sorjában álló hegysarkak repedésein végig follyó kis részetskéje, a' bé nem férhető és nagyobbkoru vizárkába hijjánosság nélkül ki folly.
Kővári véleménye Feketéről viszont nem túl hízelgő:
Fekete ur, a szék mostani mérnökének volt feltartva e barlang átvizsgálása, ki itt pár hetet mulatott, a barlangot 400 ölnyire be megjárta; 
Nem tudni, hogy ezen urak felfedezősdi mulatásai abban a korban kiállták volna e a kor tudományos igényét, mindenesetre tudással szembeni alázat az nem sok volt bennük. Orbán úr eképpen folytatja: 
Itt fris forrás buzog fel, s az üreg oldalát alkotó szilárd homokkőből kis kerék idomu fatytyu carniol, jáspis, achát, s más köveket lehet kifeszíteni. Ide már keveseknek van bátorsága behatolni, s az eddig jövők többnyire felirják neveiket a szikla oldalra, mint bátorságuk bizonyítványát, s oly jól esett ott sok ismerősnek, s még nőknek is nevét találnunk, mert azok emlékével mint egy megnépesült ezen titkos üregnek félelmes magánya.
Bátorságuk bizonyítványa, gratulálunk. Finom népek lehettek. Ma ezért mekkora bünti járna? Elveszett Világék mekkora bírságot rónának a legnagyobb székelyre rongálásért? Ez meg szégyentelenül kérkedik vele, hogy szanaszét graffitizték a barlangot, és minden mozdíthatót letördeltek ezek a...  hipszterszakállas huligánok. Bár személy szerint a romantikus ömlengést keményebben bírságolnám, amivel szintén maradandó károkat okozott a jóízlésben.
Menjünk tovább, tovább; ki ide vezetett,
Mutat ennél sokkal nemesb élvezetet,
Balra egy kis oldalkamrába mehettek,
Láthatni a falon sok névjegyzékeket,
Herczeg, gróf, báró, ur, szolga és másokat,
Kisebb s nagyobb fényben ragyogni azokat,
Egyik a másiknak nevét bepiszkolja,
S a magáét arra nagy bajjal mázolja,
A denevérganéj ténta helyett szolgál
Kinek nincs plajbásza: Ir, neve is ott áll.
Ez már az urak idegenvezetőjének kínverse volt. Hát az almási mester sem volt egy átlagos figura. Versben nosztalgiázik azon, hogyan herdálták el a barlang formavilágát és tették tönkre a régészeti leleteinket. 
Elérsz a csontokig szorosabb gang alatt,
S lelkedbe ötlődik a fontos gondolat:
Hogy vagy egyet kettőt mindig ne vinne ki.
Az almási cicerone stílusa, ha lehetséges, még fárasztóbb, mint Orbán Balázsé, de kora kapzsisága, amit csak butasága múlt felül, azért rendesen átjön több mint egy évszázadon keresztül is:
Fekete nevü mérnök ezeket fellelte:
Fattyu drága kövek, felőllök hirelte
S biztomban én is küldök Kolozsvárra
Onnan azt izenték: hogy nincs semmi ára.
Fekete úr, aki így lóvá tette a falusiakat, is elszólja magát egy ízben:
Mellyekhez képest a' nagy utolsó (9) üregeiben egész faj  medvék lappangattak hajdon: most  pediglen három izbeli benn mérésem ideje alatt benn tartatt fözö konyhám füstjétől a barlang feletti és környül lévő likak, és repedések eltelvén, és a' szomszéd Vargyasi határra bujdoso medvék közül öt darabok ellövetvén; egy üzett, a' barlang ajtóján bé tekintett nagy gyorsasággal viszsza térve, hirtelenséggel a' kö szirtan feltűnt: benn pediglen egy eleven medve sem találtatik. 
Tehát bent főzött a mérnök úr, hát ez mai szemmel, hogy is mondjam, amikor még az acetilénlámpát sem toleráljuk a barlangászatban... Ezek után megkockáztatom, hogy kulázni se járt ki. Pedig a szobatisztaság értelmiségi körökben már a reformkorban is erény volt ejsze... A következő körmondat sem piskóta, nagyjából azt a drámai eseményt próbálja eldadogni, hogy amíg odabent az úri közönség lövöldözött, addig a mérnök úrnak volt egy harmadik típusú találkozása egy mókussal. Borzi. 
A' barlangban végbe vitt kimélletlen puskázásak rettentésétöl, a' repedéaekből kifutatt csak mokusak közül, a' denevéreken hizatt egy nagy kövér, a' naprajáró másik üreg' napkeleti oldalabéli lakhellye felé való viszsza vágyás' és a' félsz' miatt, velem gyakran szembe fordulván; hogy sem nem majom, sem nem egyéb, hanem egy nagy kövér mókus létét általlátni, sok alkalmatosságat szolgáltatatt. 
Kővári könyvében is megerősíttetik vala ezen felvetés (úristen, elkaptam a bombasztikusság vírusát), hogy a suttyóság abban tetőződött, hogy puskával jesztegették a denevéreket:
Beszédünk s fáklyánk világát, fejünk felett a kup csúcsában egymásba csipeszkedelt denevérek ezrei nyöszörgése köszönti. A pajzánabb közikbe lő: a barlang elbődüli magát, a denevérek foltonként szolyognak a földre, vagy felrebbenve az üregekbe kezdenek seregestül röpülni. Még egy pár lövés, s a denevér mint felleg omlik be a már láthatóvá fejlett üregen, s omlik onnan vissza, süvöltve, zsibongva, csapkodva felénk. A csatározásra szükséges puskával kell felmenydörögni az elhagyatott földüreg ejmagányát, hogy belőle róka. farkas, vagy Ián medve, ha bele vette volna magát, kifusson. Most már a fáklyák meggyúlnak, a nők férfiak karjaiba fogódznak, s megkezdődik a föld alatti séta. 
Orbán Balázsnál is csupa mézédes, negédeskedő romantika ez a felelőtlenség:
Egy másik, Almás felől jövő társaság közeledtére, elfoglaltuk a barlang védfalát, s mi ennek lő-résein, ők alólról csatát utánzólag össze lövöldöztünk, mire a sziklák oly hatalmas menydörgésszerü viszhangot adtak, mintha Jupiter szórta volna földrendítő villámait. Ily szorosokban a lövés mindig nagyszerüen visszahangzik, itt a mi sortüzelésünk a légkör villanyának megdöbbentő csattanásával versenyzett. Társaink magokkal hozták az almási mestert, e barlangnak költéjét és legavatottabb ciceroneját, s mi fáklyákat gyujtva az ő vezetése alatt kezdettünk a barlang átkutatásához.
Romantikus, mi? Agyiszintjük mint... mint nekem hatodikban. Bájdövéj, a mérnök úr sem volt rest felírni a nevét a barlang falára. Úgy tűnik a sok classicus naftalinszagú uraság, amint kiszabadult a természetbe,  a kultúra úgy hullott le róluk, mint ruha... Gyakorlatilag vandálok voltak. Arról nem is beszélve, hogy a guanót üzletszerűen bányászták a barlangból. Manapság is sokszor szokták mondani, hogy megérett a világ a pusztulásra. De, hogy ezek sem véletlenül kapták a két világháborút, az fix.